Rólam

Gyergyószentmiklóson, egy erdélyi kisvárosban születtem. Lassan két évtizede, hogy magam mögött hagyva az addigi életemet és a gyönyörű fenyveseket, egy kis bőrönddel a kezemben kezdtem újra mindent Magyarországon, abban bízva, hogy itt majd minden sokkal jobb lesz.

Ahogy teltek az évek, rájöttem, hogy semmi nem lett jobb, ugyanazok a helyzetek ismétlődtek, ugyanazok a csalódások értek.  Sokat gondolkodtam azon, hogy mi lehet az oka és csak lassan kezdtem sejteni a választ a kérdésemre, hogy talán én, mert bárhová is mentem, mindenhol magammal találkoztam.

Hosszú útkeresések, számtalan megélt magasság és mélység kísérték az életem akkori szakaszát.

Most, visszatekintve úgy látom, hogy minden egyes történés, nehézség, minden fájó pillanat egy olyan tapasztalás volt az életemben, ami elvezetett idáig, ahol most vagyok.

Ma hálás vagyok mindenkinek, aki része volt az életemnek bármilyen formában, mert sokat segítettek, hogy közelebb kerüljek önmagamhoz.

Hálás vagyok az Életnek, hogy egy reggel kinyitotta előttem a lehetőségek egyik kapuját és én beléphettem rajta. Újra diák lehettem, csak már egy másik iskolában, más tantárgyakkal és végre valami olyasmit tanulhattam, amit soha, senki nem tanított addig nekem: megszeretni önmagam.

Csodás ismerkedés volt egy majdnem idegennel, aki én voltam.

Az önmagamra találásban, a tanulás mellett fontos szerepet játszott és még a mai nap is része az életemnek, az alkotás, ami fotózással, mandalafestéssel kezdődött, majd jött a vászon és az akril, néhány vers és egy verseskötet is. Megtekintheted őket itt.

2013-ban végeztem el a Kvantum-pszichológiát, életvezetési tanácsadó lettem.

Aztán pszichoszomatikát tanultam, majd a TÉT rendszert, ezeket követte az indiai fejmasszázs.

Célom maradt a jövőben is a továbbtanulás, hogy egyre több módon tudjak segítséget nyújtani azoknak, akik hozzám fordulnak.

Célom az is, hogy mutathassak egy másik utat a hozzám fordulóknak, azon kívül, amit már ismernek és ezerszer tapostak, és most még nem találják a másikat, ahogyan én sem találtam annak idején.

Visszagondolva az elmúlt évekre, ha ma arról kérdeznének, hogy miben hiszek, azt válaszolnám, hogy a változásban és a cselekvésben. A változásban azért, mert minden változik körülöttünk és ebben a képességben rejlik minden titok, minden csoda, ami által egy szebb életet élhetünk, amelyben kiteljesedhetünk. A cselekvésben azért, mert a tudás önmagában nem sokat ér. A tettek, amik igazán számítanak.

Ha az lenne a kérdés, hogy mit tanácsolnék másoknak, azt válaszolnám, hogy ha nem elégedett a mostani helyzetével, nem érzi jól magát valami miatt, merjen dönteni, merjen cselekedni, és ha egyedül nem megy, merjen segítséget kérni.

Valahányszor új helyre jutunk, új világ ébred bennünk is. A változással és fejlődéssel szükségszerűen együtt járó szorongást elkerülendő, sokszor csökönyösen ragaszkodnánk a megszokotthoz. A veszélytelen egyformaságba csimpaszkodva mindent és mindenkit szeretnénk olyan biztosra venni, mint a napfelkeltét, olyan állandónak tudni, mint a csillagokat. De nem lehet. Az élet folyamat, mozgás, átalakulás. Bármennyire szeretnénk visszatartani a hajnalt, a változás az egyetlen, amiben biztosak lehetünk.

(Harriet Lerner)