… és ha tévedek?
Ha holnapra kiderül,
sziklák helyett,
ingoványon lépkedek,
ha egyszer elnyel és betemet,
ha már nem lesz erőm,
megmászni a hegyet,
mi előttem áll.

És mi van, ha tévedek?
Ha holnapra kiderül,
félelemből dobtam el éveket,
vagy akár egy életet,
és ha már nem lesz erőm
felismerni téged,
ki előttem állsz.
Mert soha a most! – csak a múlt és a jövő,
így lesz a pillanat fenyegető,
a félelem a kételyt öleli,
fájja a múltat, a jövőt rettegi.
Még visszafordulhatnék, de félek, elbukok,
jó lenne tudni, amit ma nem tudok,
csak egyszer belelátni,
vagy csendben végignézni,
az ember az Útját, hol és hogyan végzi.

/Köllő Krisztina/

Share: